Mostanában egyre többet láttam az ezüst szemű farkast. Megesett, hogy vér tapadt az arcára és olyan is volt, mikor békésen aludt az egyik rét közepén. Olyankor teljesen ártalmatlannak tűnt.
Ma este viszont egészen szokatlan álmom volt. Az álmomban abban a fehér szoknyában voltam, amit még tavaly nyáron vettem. Egy vagyonba került, de megérte - úgy nézek ki benne, mint egy szabadságon lévő harcosnő. Nagyon szép, tényleg. Cipő nem volt rajtam, mezítláb sétáltam és egy kis fájdalmat sem éreztem.
Kerestem valamit vagy valakit. Mindent megnéztem, de sehol sem találtam. Elmentem a sziklákhoz és leültem az egyikre miközben a Holdat bámultam. Annyira gyönyörű volt - mintha ezernyi csillag világítana benne fényesen. A lábaimat lóbáltam, mikor egy kis zajt hallottam meg a mögöttem lévő fák és bokrok felől. Hátrapillantottam és megláttam az ezüst szemű, éjszaka színeiben pompázó bundájú farkast.
Lassan közeledett felém és én cseppet sem féltem - tulajdonképpen vártam, mikor ér már a közelembe. Amikor egy karnyújtásnyi távolságra volt már tőlem, megérintettem és belesimítottam a bundájába. Nem ez volt benne az érdekes hanem az, hogy pillanatokkal később már én voltam a farkas. Az ő szemszögéből láttam az eget, a fákat... mindent.
Fuldokolva ültem fel ágyamban és a lepedőt gyürködtem. Elképedtem az iménti álmomtól. Eddig nem jelent meg álmomban ilyen gyakran a farkas és még soha nem váltam én a farkassá, de az, ahogyan átváltoztam, csiklandozott. Olyan volt, mintha egy lágy szellő járta volna be minden egyes porcikámat.
Megráztam a fejem és próbáltam kiverni a fejemből az imént látottakat. A lehető leggyorsabban akartam kiűzni még az emlékét is a fejemből. Nem akartam folyton ezen rágódni ezért felöltöztem és lesétáltam a konyhába, ahol összedobtam magamnak egy könnyű, ugyanakkor laktató reggelit. Szükségem volt az energiára egy ilyen álom után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése